9.rész

Elindultunk a suliba és tegnapi naptól eltérően teljes csend volt, nem szóltunk egy szót sem. Jenna izgatottan várt rám az osztályterem ajtajában, hogy vajon mi van köztem és Nathaniel között. Teresa viszont ma sem volt suliban. Vajon mi lehet vele? Beléptünk a terembe és leültünk a helyünkre. Hét óránk volt. Három az ofővel és egész órán engem csesztetett. Nagyon élveztem. Ráadásul szinte egész nap egyedül voltam, a szünetekben egy padon ücsörögtem, míg Nath a falnak támaszkodva, zsebre vágott kézzel pásztázta az udvart, Jenna pedig egy csapat lánnyal pletykálkodott. Nem hibáztatom érte. Egy ideje nem vagyok jó társaság, se jó barát.

Suli után együtt mentünk haza, hárman. A nap fényesen sütött és ezek után a borult napok után -gondoltam én-, már-már bámtotta a szemem.

*2 hét múlva*

2 hét telt el azóta, hogy Nath először megcsókolt, azóta nagyon jól megvagyunk egymással. Legalábbis ez látszodhat kívülről. Nagyon jól elvoltunk egymással és kezdett visszatérni belém az élet, ami Matt halála óta elhagyott. Még mindig volt bennem némi ellenszenv Nathaniel iránt, de egyre jobban háttérbe szorult. Már a szünetekben sem voltam egyedül, Jennaval ugyanis sokat beszélgettünk és Nath is mindig ott volt velünk, bár ő mintha inkább vigyázott volna kettőnkre.Kettőnkre. Jennara is rám. Teresat ugyanis attól a naptól fogva nem láttam. A szülei nem engedték sehová és még csak nem is beszélhettem vele. Nem tudom mi lehet a baja velem a szüleinek, mert eddig olyan jól megvoltunk, olyan jó barátok voltunk, most meg nem is engedik, hogy egyáltalán hozzám szóljon . Pedig az összetört csendes Sel helyébe kezdett visszatérni az igazi magabiztos Selena Grace. Azt hiszem. Azonban néha még magam is idegennek érzem magamat. Egyre többször volt olyan érzésem, mintha valaki más lennék, valaki más lenne bennem és nem tudnám, hogy ki vagyok. Egyre többször tört rám efféle "roham" és egyre hosszabb idei tartott. Már percekig vetekedett bennem  két különdöző személyiség és olyankor fogalmam sem volt a külvilágról.

Ma is a vekkerem csörgésére ébredtem és lassan felkeltem. Amikor feltápászkodtam megszédültem. Egy ideig nem voltam ura önmagamnak.Ez is egyre gyakrabban fordult elő mostanában. Egyre gyakrabban éreztem furcsán magam, amikor ez a leírhatatlan mégis ijesztő érzés tört rám. Miután végre ismét önmagam lettem a falhoz botorkáltam és lehúztam egy újabb napot a naptáramon. Már csak két hét volt hátra a 17.szülinapomig és ahogy közeledett a számomra várva várt nap, egyre furcsábban éreztem magam, mintha csak a bennem lévő szuámomra meghatározhatatlan érzés csak arra a napra várna, hogy kitörhessen. Ráadásul egyre inkább azt vettem észre, hogy ahogy telik az idő, Nathaniel egyre inkább viselkedik valami testörként, mint barátként. Nem azt mondom, hogy nem jó barát, mert istenments, hogy ilyet állítsak az egyik legeslegjobb barátomról, Jacobról, aki immáron visszatért Nathaniel személyében. Mégis sokszor úgy viselkedik mintha az őröm lenne. Ha nem tanórán voltunk vagy nem otthon, ahol persze sosem voltam egyedül, akkor el sem mozdult mellőlem. Ennek örültem, bár némiképp aggodalommal töltött el,sőt néha már zavart, hogy miközben a kezemet fogja, minden bokorban ellenséget sejt. Csak tudnám, hogy miért. Még mindig nem értettem semmit. Számomra ez az egész teljesen ködbe burkolódzott. Végre szerettem volna tudni, hogy mi folyik körülöttem.

Ahogy végeztem a reggeli készülődéssl a táskámat a vállamra kaptam és lesiettem a konyhába, hátha anyut még ott tlálom és megtudhatok valamit tőle. De ismét csak egy hűtőre ragasztott cetli és a pultra tett tízóraim várt. Ez így ment már több mint egy hete. Anyu minden reggel hagyott egy üzenetet, hogy az irodába ment és valószínűleg későn jön haza (ami korábban csak havonta max 2szer fordult elő, sőt volt, hogy kéthavonta egyszer, tehát nagyon ritkán) Még egy dolog amit nem értek. A a kajámat gyorsan bevágtam a táskámba és már hallottam is a csengőt. Nathaniel és Jenna megérkezett. Gyrsan felhúztam a fehér Conversemet meg felkaptam a dzsekimet és lenyomtam a kilincset. Ajtót nyitottam és ledöbbentem.