60.rész

Hey-ho!

Itt is lennék a 60. résszel. Nincs sok mondanivalóm, csak annyi, hogy jó szórakozást kívánok hozzá! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Komiban várom a véleményeteket^^

Egy árny vetődött Derek és Jenna közé s testével védelmezte a lányt. De amikor jobban megnéztem nem is egy árny volt, hanem Grace… Az idióta… 

- Hagyd békén őt, Derek! - mondta szinte parancsolóan. - Légy önmagad! Te sosem bántanál senkit. Főleg nem Selena barátnőjét, igaz?- a húgom említésére úgy tűnt, hogy visszatér a fény a szemeibe. Megrázta a fejét, arckifejezése végre az igazi Dereket tükrözte. Bocsánatkérően elmosolyodott, de látszott rajta, hogy kényelmetlen számára a helyzet.

- Sajnálom, Jenna - mondta. - Nem volt szándékos, tudat alatt cselekedtem így. Ne haragudj. - fellélegeztem, úgy tűnt visszatért az igazi Derek. Viszont Jenna semmit nem reagált. Totálisan lefagyva állt, arca megdermedt, szemei hatalmasra kerekedtek, kezei remegtek.

- Ez lehetetlen… - lehelte és érződött a hangján, hogy a sírás küszöbén áll. Egy könny csordult végig az arcán. Már csak ez hiányzott. Miért kellett lelepleznie magát. Hogy lehetett ilyen hülye? – Nem… Ez nem lehetséges… Matt… - szólította meg az előtte álló fiút. Úgy tűnt Grace csak abban a pillanatban döbbent rá, hogy mégis mit tett. Róla simán elképzelem, hogy első felindulásból cselekedett, hogy védje a barátnőjét, de azért gondolkozhatna, mielőtt bármit is csinál. A srác megfordult, mire a szőkeség felsikoltott és a kezeit a szája elé kapva rázta a fejét. Már koránt sem érdekelte az alkarján éktelenkedő hosszú vágás. Szemeiből patakzottak a könnyek és ijedten hátrált. A sikoltásra ijedten megjelent Tessa is az ajtóban és a barátnőjére pillantott.

- Jenna! Mi tör… - ekkor ő is megpillantotta a személyt, akinek semmi keresnivalója nem lett volna ott. Káromkodtam egy cifrát magamban és a jobbik kezemet ökölbe szorítottam. ~Helyre kell ezt hoznunk valahogy.~ gondoltam. Viszont nem lehetett már úgy, hogy beadjuk nekik, hogy Grace halott. Be kellett avatnunk őket úgy, hogy legalább épek maradjanak lelkileg, legfőképp Jenna.

- Jenna… - szólalt meg halkan a bajkeverő, mire a megszólított leány ájultan esett össze. - Jenna! - kiáltotta ijedten és leguggolt mellé.

- Grace! - kiáltottam rá és tekintélyt parancsolóan felálltam (amit később meg is bántam, mert a jobbom még Wongstné kezében volt és a rántástól iszonyú fájdalom hasított végig a karomon). - Hagyd őt és most menj ki, mert rendbe kell hoznunk ezt az egészet! - mondtam neki komoran.

- Mit akarsz ezen rendbe hozni? - nézett rám összehúzott szemekkel. - Elbaltáztam és kész. Meg kell vele birkózniuk, hogy élek. Ráadásul több mint egy fél éve, hogy testközelből láthattam Jennat. - állt a maga pártjára, de eszemben sem volt engedni neki, csak megráztam a fejem és az ajtó felé intettem.

- Nem biztos, hogy szerencsés, ha itt vagy mikor magához tér. - mondtam ugyanolyan komolyan, mire ránézett a barátnőjére. Arca elszomorodott, de felállt és komoran kisétált a helyiségből. Néztem utána és ekkor esett le, hogy Tesa szintén ott áll az ajtó mellett. Hófehér arccal támasztotta a falat. Nem tudtam mit mondani, fogalmam sem volt hogyan vághatnánk ki ebből magunkat. Tesa rám nézett tekintetében ijedtség és értetlenség honolt.  Válaszokat várt tőlem, de fogalmam sem volt mit mondhatnék. Visszaültem a helyemre és az ájult Jennara pillantottam.

- Aaron… - hallottam meg ekkor Tesat, aki vékony hangon szólt hozzám. - Mi a fene folyik itt? - ránéztem és már válaszra nyitottam volna a számat, amikor Elizaila Wongst közbeszólt.

- A magyarázat még várhat. - csapta össze a tenyerét. El kell látnunk a kislány sebét és magához kell térítenünk. Vöröske, segíts nekem! - szólt a lánynak.

- Teresa a neve. - ráncoltam a szemöldökömet, és ismét felállni készültem, de visszanyomott a székre.

- Te ott maradsz. Az hiányozna még, hogy még nagyobb kárt tégy magadban és azt is nekem kelljen helyrehoznom. - mondta nyomatékosan Wongst anyuka, mire visszahuppantam a székre, mert beláttam, hogy valóban nem tudnék jelen állapotomban mit tenni. Azonban kezdett belevésődni a fejembe a gondolat, hogy vajon mit mondtatott Derek az anyjának, ami miatt valamilyen szinten megváltozott a hozzáállása (megjegyzem, azért szerintem engem még mindig nem bír). - A kisasszony segítsége éppen elegendő lesz. - nézett Tesara, mire ő rám én meg csak bólintottam. Ellökte magát a faltól, arca még mindig ugyanolyan holtsápadt volt, mint aki szellemet látott. (bár végül is az ő szempontjából ez nem is volt máshogy). Wongstnéval együtt megfogták Jennat és egy ilyen ágyszerűségre fektették. A nő ellátta az alkarján a vágást és bekötözte, majd valamit a szájába öntött, amitől, az állítása szerint, a szőkeség magához fog térni. Tessa leült a lány mellé és aggódva nézte. Mrs Wongst visszalépett hozzám és befejezte az én sérülésem kezelését is befejezte. Miután vastagon bekötözte én is odamentem Jennahoz és arra vártam, hogy felébredjen. Teresa rám nézett.

- Mi folyik itt, Aaron? - kérdezte néhány perc bámulás után. Továbbra sem tudtam, hogy hogyan magyarázzam el neki.

- Ez egy nagyon bonyolult történet. - próbáltam hosszabbítani a gondolkodási időmet. Tessa szinte sürgetően nézett rám. Mást kellett kitalálnom. - Nem várhatnánk addig, amíg a barátnőd felébred? - kérleltem, kivételesen némi érzést belevive az amúgy mindig lesajnáló tekintetembe.  Tessa néhány percig csak nézett, aztán felsóhajtott.

- Rendben. - válaszolt, majd megfogta barátnője kezét. Én megfordultam és elindultam az ajtó felé. Útközben összefutottam Wongstnéval, aki időközben felkísérte Dereket a szobájába, hogy a srác le tudjon nyugodni.

- Hamarosan fel fog ébredni. - mondta nyugodtan Jennara célozva. Bólintottam, majd folytattam az utamat kifelé, azonban ő elkapta a karom és a szemembe nézett. A tekintetében mintha megremegett volna mindeddig látható magabiztosság. Mintha egy kis kérlelést találtam volna benne.

- Darkstein fiú, igaz, hogy a nagynénéd tud kezdeni valamit ezzel az átokkal? - kérdezte halkan, talán némi reménykedéssel a hangjában. Elkerekedett szemekkel bámultam rá. - Nem akarom, hogy Derek átélje ugyanazt a szenvedést, mint annak idején én, amikor megtanultam elnyomni magamban ezt az őrületet. - fogott bele a magyarázatba, mintha csak a gondolataimban olvasott volna. – Kérlek… Nem szívesen egyezkedek a fajtátokkal, - itt elhúztam a számat és el akartam fordulni, de nem tettem, mert rögtön elnézést is kért. - Bocsánat… Szóval nem szívesen teszem meg ezt a lépést, de ha tudtok segíteni rajta, akkor rendben, bármi is legyen az ára. - jelentette ki határozottan.

- Biztos benne? - kérdeztem komolyan s a távolba bámultam. A fal mögött megpillantottam Dereket.

- Igen. Ha azzal a lánnyal szeretne lenni, akkor csak veszélyt jelent rá, ha kitudódna, hogy ő a vámpírtársadalom… - látszott rajta, hogy keresi a megfelelő szót. - alja. - mondta ki nagy nehezen. Dereket figyeltem és mintha némi megkönnyebbülés ült volna az arcára annak hallatán, hogy az anyja áldását adta rájuk. (Pedig én még nem is mondtam semmit. Nekem ebbe még lesz beleszólásom.)

- Megteszem, amit tudok és beszélek Stephanieval. - válaszoltam. - De magának is velünk kell jönnie, a mi "fajtánk", ahogy maga mondta, praktikái nem biztos, hogy elnyerik a tetszését. - válaszoltam neki, mire halál komolyan a szemembe nézett.

- Megmondtam… Bármi áron… - közölte szemrebbenés nélkül, majd elengedte a karomat és Jenna ágyához lépett, én pedig folytattam az utamat a folyosóra. Gracet az ajtótól néhány méterre a fal tövében kuksolva találtam meg. Lábai fel voltak húzva, térdeire könyökölve támasztotta a fejét. Nem nézett ki valami jól, meg kell, hogy mondjam, még nekem is megesett egy pillanatig rajta a szívem. Egy pillanatig…

- Ezt jól elcsesztem… - szólalt meg komoran, mikor odaértem hozzá. Szinte hangtalanul, egyik kezemet zsebre téve neki dőltem a falnak és a plafont kezdtem el bámulni.

- Ezt nem tagadom. - válaszoltam aztán felsóhajtottam, nem is tudtam miért akarom felvidítani. - De úgy utólag belegondolva talán jól tetted. - mondtam ki nagy nehezen. - Én nem tudtam volna semmit csinálni, ahogy Wongstné sem. Tessa pedig még csak nem is volt a szobában. Bármennyit is gondolkoztam rajta, nem sikerült kitalálnom más lehetőséget Derek megfékezésére. Ha nem vagy itt, akkor csak reménykedhettünk volna, hogy magától észhez tér. Habár ezzel le kellett leplezned magad és elég kényelmetlen helyzetet teremtettél nekünk. De nincs más hátra, mint előre, el kell mondanunk nekik mindent. Anyáék ugyan ki fognak akadni, de nincs mit tenni. - Grace felnézett rám. A szemei furcsán csillogtak. Csak azért is elfordítottam a fejem. - Félre ne érts, továbbra sem bírlak, csak hideg fejjel kell gondolkodnod neked is meg nekem is. - magyaráztam.

- Persze. - válaszolt némi kuncogással a hangjában, de nem vettem magamra, csak megvontam a vállamat. Azonban még mindig nem tudtam, hogy mit fogunk mondani. Oldalra sandítottam, hátha látom még Dereket, de úgy tűnt nem valószínű, hogy "legálisan" tartózkodott a szobáján kívül és azóta visszatért oda. Épp ezen gondolkoztam, amikor Teresa kijött a helyiségből és intett nekem. Nem jött közelebb véleményem szerint tartott "Matt szellemétől", de nem hibáztattam.

- Felébredt. - tátogta, mire ellöktem magamat a faltól. Grace rám nézett, mire bólintottam és beléptem a szobába…